Kis Jang sorsa jóra fordul

2017-08-25

Kis Jang sorsa jóra fordult

Kis Jang egy parányi „leprarehabilitációs” faluban  élt kb. 40 teljesen egészséges felnőttel és gyermekkel. Nagyszülőjük vagy dédszülőjük korábbi, régen meggyógyított leprabetegsége miatt éltek mindnyájan a „rehabilitációs” faluban. Kis Jang nagyanyja volt

Kis Jang sorsa jóra fordult

Kis Jang egy parányi „leprarehabilitációs” faluban  élt kb. 40 teljesen egészséges felnőttel és gyermekkel. Nagyszülőjük vagy dédszülőjük korábbi, régen meggyógyított leprabetegsége miatt éltek mindnyájan a „rehabilitációs” faluban. Kis Jang nagyanyja volt valamikor leprabeteg.

A kislány ötéves lehetett, amikor anyja egy másik rehabilitációs faluba ment férjhez. Kis Jang egyetlen barátja a húga volt. Nem is hallott még arról, hogy a gyerekek iskolába szoktak járni. Azt sem tudta: mi az iskola. Csak annyit tudott, hogy az apai nagypapája családja nem szereti őket. Ennek okát azonban nem tudta. Ahogy nőtt, egyre magányosabb lett, és az édesanyja egyre inkább hiányzott neki. Lánykérdéseit nem szívesen tette fel az apjának.

2005-ben „idegenek” érkeztek a faluba (a Lepramisszió munkatársai).  Kis Jang tőlük tudta meg, hogy egy nagy városba mehet iskolába! Megrémült: mi lesz vele apja nélkül? Hol van ez a város? Milyen lesz? De elmagyarázták neki, hogy az iskola nagyon jó dolog! Így amikor húgával és több más gyerekkel együtt elvitték őket a rehabilitációs faluból a nagyvárosba, már nem is félt.   9 éves volt ekkor.  Mivel mandarin nyelven nem beszélt, óvodások közé tették, hogy ott megtanulja, és érett legyen az iskolára. Kis Jang jól és nagyon szorgalmasan tanult. Gyorsan utolérte társait.

A kollégiumban a nevelőtanárnő anyja helyett anyja és példaképe lett életre szólóan. Kis Jang álma, hogy ő is tanár legyen, és ugyanolyan sugárzó személy, mint a nevelőtanárnője!

Kis Jang ma már az érettségi előtt áll. Ezután következik a továbbtanulás. Főiskolára készül. Ő és gimnazista húga pontosan tudják: a Lepramisszió nélkül soha nem lett volna esélyük minderre! Lelkük sebei begyógyultak, jövőjük biztató. Nagyon hálásak a segítségért.

 


Notice: Undefined offset: 0 in /nas/web/data/church.lutheran.hu/lepramisszio/wp-content/themes/twentyfifteen/functions.php on line 447

Rabiul

2017-07-03

A 8 éves Rabiul a “hogy vagy?” kérdésre  gondolkodás nélkül így felelt: “Rosszul.  Nem érzem a kezem és nem tudok egyedül enni sem.” (Indiában ujjukkal fogják az ételt) “A lepra nagyon rossz. Mindent elrontott.“

A 8 éves Rabiul a “hogy vagy?” kérdésre  gondolkodás nélkül így felelt: “Rosszul.  Nem érzem a kezem és nem tudok egyedül enni sem.” (Indiában ujjukkal fogják az ételt) “A lepra nagyon rossz. Mindent elrontott.“

Pedig Rabiul ugyanolyan vidám kisfiú volt, mint bármely más gyermek. Nagybátyja így emlékezik vissza: “Mielőtt Rabiul leprabeteg lett, sokat nevetett. Játszott, és mindennek örült. Aztán furcsaságokat vettünk észre. Foltokat a kezén. Majd az ujjai meggörbültek. Akkor derült ki minden…”

Rabiul merev tekintettel néz maga elé, torzuló kis arcán mélységes szomorúsággal. Tekintete szavak nélkül is elmondja egész történetét.  Betegsége miatt apja otthagyta a családot és azóta semmi jelt nem ad magáról. A kisfiú anyjával, öccsével és nagybátyja: Ibrahim családjával él. Otthonuk egy tákolt bádogviskó. Az anya textilmunkákból jut némi keresethez. Szorgalmas asszony. De nagyon szegények.

A kórokozó nemcsak Rabiul testét törte meg, hanem a lelkét is. Elvesztette apját, jövőjét, a reményt. Bár a gyógyszeres kezelést már megkapta, vagyis szervezetében nincs már fertőzés, a maradandó károsodások helyrehozása még nagyon sok időbe fog telni.“Minden nap többször is olajjal kenjük be a kezem és tornáztatom, ahogy a kórházban tanultam. Ha majd rendbejön, újra fogok tudni játszani!”- mondja. Kézműtétekre is szükség lesz, hogy ujjait ismét tudja majd használni a kisfiú. Csak ezután lehet majd beiskolázni őt a Lepramisszió támogatásával.


Notice: Undefined offset: 0 in /nas/web/data/church.lutheran.hu/lepramisszio/wp-content/themes/twentyfifteen/functions.php on line 447

Remény Prem számára

2017-03-30

A 10 éves indiai Prem egészséges társaival ellentétben félelmekkel és szomorúsággal tekint a jövő felé. Mindennek az oka egyetlen szó: lepra.

Prem a nagybátyjával és három nagyobb testvérével él, mivel a szülei napszámosként jó 100 km-rel táv

A 10 éves indiai Prem egészséges társaival ellentétben félelmekkel és szomorúsággal tekint a jövő felé. Mindennek az oka egyetlen szó: lepra.

Prem a nagybátyjával és három nagyobb testvérével él, mivel a szülei napszámosként jó 100 km-rel távolabb, egy városban tartózkodnak.

Néhány évvel  ezelőtt Prem arcán és karján vette észre a család az árulkodó foltokat, de mivel nem érzett a kisfiú fájdalmat, nem is vitték orvoshoz! Később a falusi felcsert keresték meg, aki kenőcsöt adott a foltokra. Semmit nem használt, hanem a foltok közben egyre nagyobbak lettek.

Ekkor határozták el a szülők, hogy jobb  gyógymód után kell nézniük.

Így jutottak el a puruliai lepramissziós kórházba, amelyről „valakitől” hallottak. Az év legforróbb napján indultak el Puruliába!

Ott sajnos hamarosan kiderült a diagnózis: Prem leprafertőzött! Sőt, a családtagok vizsgálata után kiderült: édesanyja és nagybátyja is előrehaladott leprabeteg!

Prem nagyon szégyelli a foltjait. Nincs is kedve semmihez. Főleg nem a tanuláshoz! – pedig azelőtt szívesen járt iskolába.

A gyógyítás mellett az életkedvét, bizalmát, reményét is vissza kell adni! Ez a kezeléseknél is sokkal nehezebb!

A Nemzetközi Lepramisszió kórházaiban átfogó segítséget kap minden beteg testi, lelki, szellemi és társadalmi értelemben!

Prem számára is van remény!

 

(Látogassa meg honlapunkat: www.lepramisszio.hu)

 


Notice: Undefined offset: 0 in /nas/web/data/church.lutheran.hu/lepramisszio/wp-content/themes/twentyfifteen/functions.php on line 447

Diana hercegnő öröksége

2017-02-25

„Princess Diana legacy”  címmel egyre gyakrabban bukkan fel a posztok között a szépséges hercegnő megannyi képe, felidézve rövid életének legragyogóbb pillanatait.  Idén lesz 20 éve, hogy tragikusan fiatalon  életét vesztette Dia

„Princess Diana legacy”  címmel egyre gyakrabban bukkan fel a posztok között a szépséges hercegnő megannyi képe, felidézve rövid életének legragyogóbb pillanatait.  Idén lesz 20 éve, hogy tragikusan fiatalon  életét vesztette Diana walesi hercegnő, a „szívek királynője”.

Mi a  Nemzetközi Lepramisszió világában is a legnagyobb tisztelettel és áldással őrizzük emlékét. Talán kevéssé ismert, hogy a hercegnő végtelenül bőkezű jótékonykodásai között kiemelt helyen állt  az Angliai-Walesi Lepramisszió, melynek haláláig fővédnöke is volt! De nemcsak anyagi eszközeivel, hanem személyes példájával is óriási segítséget nyújtott a „negyedik világ” nyomorultjai között végzett szolgálatunkhoz: meglátogatta a kalkuttai Premananda és a nepáli Anandaban lepramissziós kórházainkat. A maga őszinte kedvességével ült le a betegek ágyára, fogta meg a kezüket, és ezzel a példájával a világsajtóban a kivetettek  ügyének egyik legnagyszerűbb úttörőjévé vált elsősorban azokban az országokban, ahol ma is évezredes előítéletek és tévhitek alapján kiközösítik a leprabetegeket!

Diana hercegnő személyének nagysága a nagyon mélyre lehajló szeretetében ragyogott fel a legfényesebben.

Áldott az emlékezete!


Notice: Undefined offset: 0 in /nas/web/data/church.lutheran.hu/lepramisszio/wp-content/themes/twentyfifteen/functions.php on line 447

Kismatul története

2016-12-19

Ha Kismatulra nézünk, nem is gondolnánk: egész korábbi élete csupa kudarc, keserűség! Észak-India Uttar Pradesh államában, Barabanki körzetében született. Falubelijeinek legtöbbjéhez hasonlóan ő is írástudatlan maradt. Egy gazdálkodó mellet

Ha Kismatulra nézünk, nem is gondolnánk: egész korábbi élete csupa kudarc, keserűség! Észak-India Uttar Pradesh államában, Barabanki körzetében született. Falubelijeinek legtöbbjéhez hasonlóan ő is írástudatlan maradt. Egy gazdálkodó mellett dolgozott napszámosként. Akármennyit keresett, kevés volt a megélhetéshez.

Akkor fordult meg sorsa, amikor az Indiai Lepramisszió egyik partnerszervezete: a hátrányos helyzetű nőket támogató WEALTH lehetőséget kínált a tanulásra. Kismatul is jelentkezett. Mint egy gyermek, kezdte el az írás-olvasás és a számtan rejtelmeinek tanulását. Sikerült!

Később egy önsegítő csoporthoz csatlakozott, ahol szeretetteljes és segítő környezetben szinte “kivirágzott” az élete. Kiderült róla, hogy kiváló szervezői képességei vannak! Hamarosan Kismatul let a csoport vezetője, és ma már ő támogat olyan hátrányos helyzetű asszonyokat és lányokat, mint amilyen nem is olyan régen maga is volt!

“Most vagyok a legboldogabb! – mondja. Olyan jó érzés látni, ahogyan megváltozik valakinek az egész élete! Nem is múlik nagy dolgon! Csak egy kis segítség kell hozzá, és sok szeretet! – vallja Kismatul.

Igaza van!


Notice: Undefined offset: 0 in /nas/web/data/church.lutheran.hu/lepramisszio/wp-content/themes/twentyfifteen/functions.php on line 447

A jövőjükről van szó!

2016-06-02

SoniaSoniaA kis indiai Sonia gyönyörű arcocskáján a leprafertőzés első árulkodó jelei látszódnak: világosabb foltok szép, sötét bőrén. Ha ebben az állapotban gyógyszeres kezelést kap, akkor a betegség továbbterjedése teljesen megszűnik. Sonia keze, lába nem fog megnyomorodni, látása nem fog megromlani a lepra miatt. Senki nem is fogja tudni, hogy kiskorában leprás fertőzésen esett át! Fog tudni tanulni, férjhez fog tudni menni, és boldog élete lehet!

 

 

Segítsük őt és kis társait mindehhez!

 

Mialatt ezt a levelet idáig olvasta,
ismét egy embertársunkról állapították meg valahol a Földön a leprabetegséget.
Minden 2. percben valakiről!
Óránként 30 személyről!
Közöttük 6 gyermekről!
Naponta 720 embertársunkról!
Közöttük 144 gyermekről!

 

És ők azok a szerencsések, akikről legalább már megállapították a betegséget, mert eljutottak az orvos elé! Őket meg lehet gyógyítani! Sokkal magasabb azoknak a száma, akik nem tudnak, vagy nem mernek eljutni szakemberhez, a gyógyulás küszöbéhez sem!


Notice: Undefined offset: 0 in /nas/web/data/church.lutheran.hu/lepramisszio/wp-content/themes/twentyfifteen/functions.php on line 447

JOGES FÖLÖTT FELRAGYOGOTT A NAP

2016-02-24

2005-ben, amikot az indiai Rajastanban az ipar hanyatlani kezdett, az akkor 14 éves Joges és szülei a Harijana állambeli Faridabadba költöztek a jobb megélhetés reményében. A család az ácsok és kőművesek kasztjába tartozik.
Joges apja rossz egészségi állapota miatt nem tudott dolgozni. Ezért a fiúra hárult a család megélhetésének biztosítása. Először egy ács

2005-ben, amikot az indiai Rajastanban az ipar hanyatlani kezdett, az akkor 14 éves Joges és szülei a Harijana állambeli Faridabadba költöztek a jobb megélhetés reményében. A család az ácsok és kőművesek kasztjába tartozik.
Joges apja rossz egészségi állapota miatt nem tudott dolgozni. Ezért a fiúra hárult a család megélhetésének biztosítása. Először egy ács segédjeként dolgozott, majd maga is ács lett. 2010-ben, 19 éves korában egy rajastani lányt vett feleségül. Boldogan éltek Joges szüleivel együtt Faridabadban. Joges szerette a feleségét, és gyakran elvitte Delhibe, a fővárosban, mely csupán 35 km-re van Faridabadtól. „A feleségem nagyon szerette a rajastani ízeket: a dal-báti-kurmat, a lál mászt. Valahányszor Delhibe mentünk, mindig megkerestük a rajastani éttermeket.”- mondta Joges.
Négy evvel ezelőtt mindkét kezét gyöngének érezte, ujjaival pedig nem érzett. 20 éves volt ekkor mindössze. A faridabadi háziorvos leprabetegséget állapított meg. A késői idagnózis miatt Joges 1. és 2. fokozatú károsodásokat szenvedett kezén és lábán, és egy évre szólóan írták elő számára a kombinált gyógyszerek szedését.
Mindez egy évvel az esküvőjük után történt. Joges felesége nem akart egy leprabeteg férjjel élni – ilyen erős a megbélyegzés a leprabetegek iránt! Joges könyörgött a fiatalasszonynak, hogy ne hagyje el, de az hajthatatlan maradt. „Nem tehetem tönkre az életemet egy ’leprás’ miatt!” – érvelt, és elvált Jogestől.
Ilyen fiatalon, és ennyi csapást! Joges könnyen depresszióba eshetett volna. De keményebb fából faragták annál, és elkezdett küzdeni. Folytatta az ácsmunkát, nyomorodott kezével havi 12 000 rúpiát is megkeresett (kb. 50 000 Ft) Közben a középső ujján egyre nőtt a seb…
Mivel rendbe szeretett volna jönni testileg is, lelkileg is, felkereste Delhiben az Egész India Orvostudományi Intézetét. Ott találkozott Pankaj Guptával, a shahdarai lepramissziós kórház vezető gyógytornászával! Pankaj ajánlotta neki a shahdarai kórházat, mint ahol meg fogják műteni Joges kezét és további segítséget nyújtanak számára.
Ebben a hónapban kerül sor a műtétre. Joges már nagyon várja! Közben kezelik a sebét is. Előreláthatóan decemberre teljesen rendbe jönnek a kezei és utána Joges fő álma, hogy megnősüljön majd. Olyan lányt szeretne elvenni, aki megérti őt. Vágyik arra, hogy egész élete rendeződjék és megszépüljön.
Ebben nyújt segítséget számára a magyar Lepramisszió által is támogatott shahdarai lepramissziós kórház Delhi mellett!


Notice: Undefined offset: 0 in /nas/web/data/church.lutheran.hu/lepramisszio/wp-content/themes/twentyfifteen/functions.php on line 447

NEM AKAROK OLYAN CSÚNYA LENNI, MINT A NAGYBÁTYÁM!

2016-02-24

Child in Sugra's class
A kis Samir zokogásban tör ki: “Nem akarok olyan lenni, mint a nagybátyám!”
De

Child in Sugra's class
A kis Samir zokogásban tör ki: “Nem akarok olyan lenni, mint a nagybátyám!”
De miért nem akar ez a kisfiú a nagybátyjához hasonlítani?

(tovább…)


Notice: Undefined offset: 0 in /nas/web/data/church.lutheran.hu/lepramisszio/wp-content/themes/twentyfifteen/functions.php on line 447

SHIRINA REMÉNYTELI JÖVŐJE

2016-02-24

13 éves korára Shirina Akter Rupa már sokkal több szenvedésen ment át, mint ami az életkora alapján elviselhető lenne. Az elhanyagolt kislányról 9 éves korában az is kiderült, hogy leprás. Ez nem lepte különösebben meg a családot, mert Shirina apja, két nővére és egyik bátyja is korábban átesett a betegségen. A gyermek maga ismerte fel saját betegségét annak alap

13 éves korára Shirina Akter Rupa már sokkal több szenvedésen ment át, mint ami az életkora alapján elviselhető lenne. Az elhanyagolt kislányról 9 éves korában az is kiderült, hogy leprás. Ez nem lepte különösebben meg a családot, mert Shirina apja, két nővére és egyik bátyja is korábban átesett a betegségen. A gyermek maga ismerte fel saját betegségét annak alapján, hogy a karján észrevett egy érzéketlen foltot. Kérte apját, hogy vigye el a Lepramisszió bangladesi kórházába, Nilfamariba.

Shirinának viszonylag sokáig kellett a kórházban maradnia, hogy a gyógyítás mellett helyrehozzák általános egészségét is. Nagy segítség volt számára családjának és a kórházi alkalmazottaknak törődése és szeretete.

Amikor visszatért korábbi iskolájába, a bénult keze alapján tanárai és diáktársai is azt tudakolták: hol volt eddig. Teljesen jóhiszeműen megmondta őszintén, hogy egy leprakórházban.

Ettől kezdve senki nem akart mellé ülni, sem játszani vele. Az egyik tanár a teremben leghátulra ültette, minél távolabbra a többiektől.

A bajt csak tetézte, hogy apja nem sokkal ezután rákban meghalt. Shirina azonban nagyon erős lelkű kislány. Kitartásának köszönhetően már az iskolában is enyhült a megbélyegzése. A Lepramisszió Shirina falujában is iskolájában is járt már, hogy előadások és játékos ismeretterjesztés segítségével meggyőzze a fiatalokat és felnőtteket: nem kell félni a leprától, és nem szabad kirekeszteni a leprabetegeket!

Shirina még magán viseli a lepra egyik látható károsítását: egyik keze bénultan lóg. Nagyon nehezen tudja megfejni a teheneket, végezni a házimunkát anyja mellett. A Lepramisszió nilfamari kórházában azonban sor fog kerülni a műtétre is, hogy Shirina ne is emlékezzen a betegségére!

Shirina álma, hogy tanulhasson és orvos legyen. Szeretne másokat gyógyítani, ahogyan őket is meggyógyították. Ez a reménység aranyozza be a jövőjét.


Notice: Undefined offset: 0 in /nas/web/data/church.lutheran.hu/lepramisszio/wp-content/themes/twentyfifteen/functions.php on line 447

MINDEN JÓRA FORDULT

2016-02-24

Jumának igen szomorú volt a gyermekkora. Mozambikban a Nicanda nevű falucskában él. 8 éves volt, amikor a leprát diagnosztizálták nála. A Lepramisszió egyik önkéntese vette észre Juma karján a világosabb foltokat. Természetesen azonnal gyógyszert kapott, így megm

Jumának igen szomorú volt a gyermekkora. Mozambikban a Nicanda nevű falucskában él. 8 éves volt, amikor a leprát diagnosztizálták nála. A Lepramisszió egyik önkéntese vette észre Juma karján a világosabb foltokat. Természetesen azonnal gyógyszert kapott, így megmenekült a maradandó és életre szóló károsodásoktól.

Nem sokkal ezután azonban meghalt Juma édesanyja. Apja hamarosan otthagyta gyermekeit és egy új feleséggel élt tovább. Jumát a szintén leprabeteg nagymama vette pártfogásába. Rajta kívül a Lepramisszió vette még körül Jumát a szükséges és sok szeretettel. A misszió tette lehetővé számára, hogy iskolába járjon és tanuljon. Ma már Juma 16 éves, és befejezte tanulmányait.

Mozambiknak a Cabo Delgado tartománya még az országos átlagnál is szegényebb. Az itt élők nagy nehézségek árán tudják előteremteni ennivalójukat. Juma és nagymamája ahhoz is segítséget kaptak a Lepramissziótól, hogy egy nagyon egyszerű kis otthont építhessenek maguknak.

De még ez sem minden! A Lepramisszió a Jumához hasonló fiataloknak mezőgazdasági képzést indított, hogy ne a hagyományos és nagyon kicsiny hozamú földművelést, hanem egy sokkal korszerűbb és eredményesebb gazdálkodást folytathassanak már.

Juma végtelenül hálás a kapott segítségért, és maga is mások segítőjévé szeretne válni.

„Szeretném minél inkább támogatni a nagymamámat, hiszen ő nevelt fel és mindig a támaszom volt. Szeretnék segíteni leprabeteg gyermekeken, hogy az ő életük is úgy fordulhasson jóra, ahogy az enyém. Emlékszem, annak idején mennyire féltem attól, hogy a gyerekek kiközösítenek, mert leprás vagyok! Nem szeretném, ha más gyermekeknek ugyanúgy kellene ettől ma félniük, ahogy nekem kellett! Segíteni szeretnék az előítéletek és a megbélyegzés lerombolásával is társaimon!”

Juma és nagymamája a régi kunyhójuk előtt.


Notice: Undefined offset: 0 in /nas/web/data/church.lutheran.hu/lepramisszio/wp-content/themes/twentyfifteen/functions.php on line 447

AVDES SZÍVBEMARKOLÓ TÖRTÉNETE – ÉS A HAPPY END!

2016-02-24

A most 18 éves észak-indiai Avdes így vall az életéről:

„A 7. osztályba jártam, amikor már nem tudtam fogni a ceruzát. Senki nem tudta a faluban, hogy mi ennek az oka. A naini lepramissziós kórházba 2012. márciusában jutottam el, éppen 4 évre azután, hogy az első jeleket éreztem a betegségemről. Akkor kicsi, fehér foltok jelentek meg a testemen, és nem éreztem

A most 18 éves észak-indiai Avdes így vall az életéről:

„A 7. osztályba jártam, amikor már nem tudtam fogni a ceruzát. Senki nem tudta a faluban, hogy mi ennek az oka. A naini lepramissziós kórházba 2012. márciusában jutottam el, éppen 4 évre azután, hogy az első jeleket éreztem a betegségemről. Akkor kicsi, fehér foltok jelentek meg a testemen, és nem éreztem az ujjaim végét. A szüleim nem vittek sehová. Apám azelőtt sem nagyon szeretett, de ettől kezdve verni kezdett és megátkozott. Bár a kórházban megműtöttek, amikor hazamentem, semmit nem javult a kapcsolat apámmal. Négyszer akartam öngyilkos lenni. Kiugrottam a vonatból. Akkor már számos seb is volt rajtam.”

Így érkezett Avdes a kórházba:
awdesh

Dr. Premal Das igazgató főorvos és munkatársai szerint is ritkán találkoznak ennyire megrázó esettel és élettel, mint a fiúé volt.

“Majd a naini kórházba tértem vissza. Ott nagy szeretettel fogadtak és hozták rendbe a testemet. Nem koldulni akarok már. A kórházban felajánlották, hogy tanulhatok, sőt szakmát is szerezhetek! Ezt nagyon szeretném. Új életet kaptam. Nem volt segítségem, ti segítettetek rajtam! Utcákon bolyongtam és élelmet koldultam. Beteg voltam, és ti meggyógyíttattatok. Nem tudom elfelejteni ezt a könyörületet. Olyanok vagytok, mintha apám vagy anyám lennétek. Nektek köszönhetően sokaknak az élete változhat meg úgy, mint az enyém is! Azokon segítetek, akiken mások nem segítenek. Ti mindenkivel egyformán jól bántok. Isten meg fog benneteket jutalmazni! Kérlek, ne haragudjatok, ha néha rosszat teszek. Avdes.”

Ilyen lett Avdes a gyógykezelés után (balról)
Csodálatos változás testben, lélekben!!! A Lepramisszió ezért tevékenykedik, kér támogatást, hogy minél több “Avdesen” segíthessünk!

ilyen lett avdes


Notice: Undefined offset: 0 in /nas/web/data/church.lutheran.hu/lepramisszio/wp-content/themes/twentyfifteen/functions.php on line 447

KASINAT ARAYAL ÉLETÉNEK HAPPY ENDJE

2016-02-24

hir2

Kasinat Arayal 22 éve dolgozik a nepáli Anandaban lepramissziós kórházban.

11 éves kisfiú volt, amikor idekerült, most már 55. lmondása szerint 7 éves lehetett, amikor kiderült: leprabeteg. Az egész falu elfordult tőle és családjától emiatt. A tehénistállóban kellett meghíznia magát, tanítói pedig nem engedték, hogy tovább iskolába járjon.

Néhány év múlva elment otthonról, mert hallott az Anandaban kórházról. Miután meggyógyították, ő úgy döntött gyermekfejjel, hogy továbbra is ott marad. Nem volt családi háttere, ahová visszatérhetett volna. A kórházban előbb sebkötözési feladatokat kapott. Hamarosan kiderült, hogy milyen értékes munkát végez nemcsak a kötözéssel, hanem együttérző magaviseletével is. Át tudta érezni a betegek nyomorúságát, és szeretettel bánt velük.

Később megházasodott. Három szép leányuk született. Kasinat nagyon boldog embernek tartja megát. A legtöbb társának sajnos nem fordul ilyen jóra a sorsa. Kasinat közben az IDEA nevű jogvédő szervezet nepáli tagozatának is tagja lett. Sőt, a Faluközpontú Rehabilitációs Hálózat is beválasztotta munkatársának. Azon fáradoznak, hogy a leprabetegek környezetét meggyőzzék a félelmek indokolatlanságáról, és elérjék a betegek integrálását saját közösségeikbe.

A nepáli Lepramisszió büszke arra, hogy a szárnyai alatt felnőtt korábbi leprabeteg ilyen magas megbecsültségre jutott el. A Nemzetközi Lepramisszió egész közössége osztozik az örömben, és Kasinatnak további áldásos munkálkodást kíván fontos tisztségeiben is!


Notice: Undefined offset: 0 in /nas/web/data/church.lutheran.hu/lepramisszio/wp-content/themes/twentyfifteen/functions.php on line 447