Kis Jang sorsa jóra fordul

Adakozom
Vissza a történetekhez
Kis Jang sorsa jóra fordult

Kis Jang egy parányi „leprarehabilitációs” faluban  élt kb. 40 teljesen egészséges felnőttel és gyermekkel. Nagyszülőjük vagy dédszülőjük korábbi, régen meggyógyított leprabetegsége miatt éltek mindnyájan a „rehabilitációs” faluban. Kis Jang nagyanyja volt valamikor leprabeteg.

A kislány ötéves lehetett, amikor anyja egy másik rehabilitációs faluba ment férjhez. Kis Jang egyetlen barátja a húga volt. Nem is hallott még arról, hogy a gyerekek iskolába szoktak járni. Azt sem tudta: mi az iskola. Csak annyit tudott, hogy az apai nagypapája családja nem szereti őket. Ennek okát azonban nem tudta. Ahogy nőtt, egyre magányosabb lett, és az édesanyja egyre inkább hiányzott neki. Lánykérdéseit nem szívesen tette fel az apjának.

2005-ben „idegenek” érkeztek a faluba (a Lepramisszió munkatársai).  Kis Jang tőlük tudta meg, hogy egy nagy városba mehet iskolába! Megrémült: mi lesz vele apja nélkül? Hol van ez a város? Milyen lesz? De elmagyarázták neki, hogy az iskola nagyon jó dolog! Így amikor húgával és több más gyerekkel együtt elvitték őket a rehabilitációs faluból a nagyvárosba, már nem is félt.   9 éves volt ekkor.  Mivel mandarin nyelven nem beszélt, óvodások közé tették, hogy ott megtanulja, és érett legyen az iskolára. Kis Jang jól és nagyon szorgalmasan tanult. Gyorsan utolérte társait.

A kollégiumban a nevelőtanárnő anyja helyett anyja és példaképe lett életre szólóan. Kis Jang álma, hogy ő is tanár legyen, és ugyanolyan sugárzó személy, mint a nevelőtanárnője!

Kis Jang ma már az érettségi előtt áll. Ezután következik a továbbtanulás. Főiskolára készül. Ő és gimnazista húga pontosan tudják: a Lepramisszió nélkül soha nem lett volna esélyük minderre! Lelkük sebei begyógyultak, jövőjük biztató. Nagyon hálásak a segítségért.

 

Hírlevél