Köszönjük Támogatóinknak, hogy 150 db használt szemüveget adományoztak a Kongói Lepramisszió gondozottai számára! A képen Dr. Louis Paluku Sabuni igazgató átveszi a számukra nagy segítséget jelentő adományt. Ezúton tolmácsoljuk köszönetét.Köszönjük Támogatóinknak, hogy 150 db használt szemüveget adományoztak a Kongói Lepramisszió gondozottai számára! A képen D
Március végén tartottuk Balatonföldváron a Dél-Balatoni Kistérség lepramissziós csoportjának éves találkozóját. Ez a közösség az ország egyik legaktívabb és legadakozóbb egysége. Immár 26 esztendeje vezeti Szlukovinyi Károlyné, aki fáradhatatlan igyekezettel tartja a kapcsolatot a környéken élő csoporttársakkal. A helyi missziós csoportnak balatonföldváriak, szán
Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik a közelmúltban közel 300 db használt szemüveget, napszemüveget adományoztak a Lepramissziónak! Az adományt köszönettel vette át az Etióp Lepramisszió, illetve a Kongói Lepramisszió vezetője, hogy rászoruló, nagyon szegény betegeik között osszák szét, látásuk segítésére. Ezúton tolmácsoljuk örömüket, köszönetüket a
Nagyszerű hír, hogy Denis Mukwege lett a Nobel-békedíj egyik kitüntetettje! Sokrétű munkássága között a Lepramisszió pártfogója és aktivistája is hazájában, Kongóban. A képen a Kongói Lepramisszió vezetőjével (takarásban), Dr Sabuni Palluku-val, és a Svéd Lepramisszió igazgatójával, Allan Ekstedt-el látjuk Bukavu-ban.
A képeslapon látható hétéves kis Dijan kétségbeesett tekintetén látszik: őt az életnek legmélyebb gondjai nyomasztják már hétévesen is! Tavaly megégette kezét, de nem érzett semmi fájdalmat. Ez volt az árulkodó jel arról, hogy Dijan – édesapjához hasonlóan – leprafertőzött! A kisfiú bánatával, félelmeivel nem tudott édesanyjához bújni, mert ő már 2 éve
„1970-ben születtem ezen a hegyen. – kezdi a kongói Josianne. „Szóba sem került, hogy tanuljak, a házimunkában segítettem. 17 éves koromban foltok jelentek meg a bőrömön. Fogalmunk sem volt, hogy mik. Ezek a foltok érzéketlenek voltak, majd később terjedtek. Fekélyek is megjelentek. Kórházról kórházra mentem, de nem tudtak segíteni. Csak 6 éve kaptam megfelelő gyó
A 22 éves Jooli Murabanda férjezett, 3 éves kislánya van. Írástudatlan. Kalkutta egyik nyomornegyedében él. Férje, apósa és anyósa napszámosként dolgoznak. Jooli férje hetente kb. 2500 rúpia keresetből (10 000 Ft) tartja el kis családját. A fiatalasszony kislányával volt még várandós, amikor hólyagokat, foltokat észlelt előbb a bal, utána mindkét kezén. Majd az ujja
Egyik lepramissziós kollegámtól kaptam ezt a szívszakasztó levelet: “Nigériai utam során hálás voltam az enyhülésért, amikor a nővér a lepramissziós kórház épületébe bevezetett. A férfiosztályon kezdtük utunkat, majd átmentünk a női kórtermekbe, ahol meglepődve láttam, hogy az egyik ágyszélén egy kislány ül. Azt gondoltam: talán beteg édesanyja mellett va
A Fogyatékkal élők Világnapján (december 3.) azokra a milliókra gondoltunk szeretettel, akik későn diagnosztizált, elhanyagolt leprabetegségük miatt váltak mozgássérültté. Így nyomorúságuk még nagyobb lett! Pedig ennek nem volna szabad előfordulnia, ha minden fertőzött időben eljutna a diagnózisig és a gyógyszeres kezelésig! - Missziónk intézményeiben azonban nemcs
Thein 10 éves volt, amikor észrevette, hogy nem érez fájdalmat a lábaiban és a kezeiben. Orvoshoz küldték. Egy éven át kezelték az új fejlesztésű lepra elleni gyógyszerrel. Három hónap múlva ideggyulladás következtében kezeit nem tudta használni, és így enni sem volt képes. Két-három hónapig ágyhoz kötötté vált, egész testében nagy fájdalmakkal. Thein korábba
Kis Jang sorsa jóra fordult Kis Jang egy parányi „leprarehabilitációs” faluban élt kb. 40 teljesen egészséges felnőttel és gyermekkel. Nagyszülőjük vagy dédszülőjük korábbi, régen meggyógyított leprabetegsége miatt éltek mindnyájan a „rehabilitációs” faluban. Kis Jang nagyanyja volt valamikor leprabeteg. A kislány ötéves lehetett, amikor anyja egy másik reh
A 8 éves Rabiul a “hogy vagy?” kérdésre gondolkodás nélkül így felelt: “Rosszul. Nem érzem a kezem és nem tudok egyedül enni sem.” (Indiában ujjukkal fogják az ételt) “A lepra nagyon rossz. Mindent elrontott.“ Pedig Rabiul ugyanolyan vidám kisfiú volt, mint bármely más gyermek. Nagybátyja így emlékezik vissza: “Mielőtt Rabiul leprabeteg lett, sokat
