Történetek a misszióból

Asi története a bátorságnak és az álmok szertefoszlásának keveréke. Asinak és hasonló sorsú társainak is boldog jövőt biztosíthatunk!

„Félelmekkel és remegő szívvel éltem.” Ezek voltak a 16 éves srí lankai Raja szavai, akinek szüleivel együtt 2017-ben kellett szembesülnie a leprabetegséggel.

A mozambiki Armando 59 éves. 2010-ben járvány következtében veszítette el feleségét és három gyermekét. A gyász teljesen összetörte, és mély depresszióba esett.

A KKM (a srí lankai Lepramisszió partnerszervezete) lelkileg, érzelmileg és még sok más módon segítettek bennünket.

Sita 24 éves. Négy évvel ezelőtt állapították meg leprabetegségét. Sokat küzdött a megfelelő ellátásért, mert szülővárosában nincs kórház vagy gyógykezelés.

Maria a Mozambiki Leprabizottság tagja és az ALEMO szervezet (gyógyult leprabetegek szövetsége) elnöke. Szerepe felbecsülhetetlen.

Sudha az egyik „leprabajnokunk” Indiában. Kitartó igyekezetének köszönhetően 15 család kapott étkezési kártyát, 4 özvegy pedig özvegyi járadékot.

Árkon, bokron, hegyen, völgyön, folyón, szakadékon át vezet kongói munkatársaink útja az általunk támogatott lepraszűrő-program végzése során.

Ramavati az egyik indiai önsegítő csoportunknak a tagja. A csoport összejövetelein munkatársaink megtanítják őket saját érdekeik képviseletére.

A falunkban és a környéken nagyon erős volt a leprabetegek iránti ellenszenv. A Lepramisszió munkatársai a rendszeres segítséggel ezt megváltoztatták.

Sri lankai munkatársaink  látogattak el a falujába, hogy kiszűrjék a leprabetegség fertőzöttjeit. Fasminán is sajnos látszottak a tünetek.

Thresia édesanyja akkor halt meg, amikor a lány még egészen fiatal volt. Nyolcéves korában diagnosztizálták betegségét.

„Egyik barátom sem tudta, hogy leprabetegségem van. Ha egy lány ezt elkapja, soha nem mehet férjhez.”
Bora Alphonsine 31 éves, komolyan mesél magáról.

Anil gyógyulásának története. A tizenkét éves Kristokulamban (India) élő Anilnak nagyon kemény gyerekkora volt. Jelenleg a nagyszüleivel él és a közeli iskolában tanul.

Gillian, az Új-Zélandi Lepramisszió igazgatója hat évvel ezelőtt találkozott Mayával a Rózsa Házban, amely az Anandaban Kórház rehabilitációs részlege.

„Sétálj egy mérföldet a cipőmben, és megérted, mit jelent leprabetegnek lenni!” Taranath vagyok Nepálból. Kathmandutól nem messze nőttem fel.

Agostino fiatalkorában lett leprabeteg, s ennek következtében majdnem megvakult. Mára meggyógyult, sőt munkája is van! Zöldségeit gondozza és viszi piacra.

Egy olyan lepra nélküli világról álmodunk, amelyben senkit nem diagnosztizálnak többé leprával.

2021-ben a szűrővizsgálatok kerülnek kongói és indiai projektjeink középpontjába. A szűrővizsgálatok jelentik a “kaput” a baj feltárásához és a gyógyuláshoz.

Zawadi története. Miközben a háború elpusztította a környező országokat, Kongó gyönyörű Idjwe szigetét megkímélte a hadviselés.

Humorérzéke jókedvre derít mindenkit, akivel találkozik. Életet és reményt csempészik a falujába, Namatuába, ahol már 70 éve él családjával együtt, mint megbecsült farmer.

A házastársak rajongásig szeretik egymást, pedig nehéz éveket éltek át mindketten. Saját házukban élhetnek az orvosok és a támogatóknak köszönhetően.

Az első találkozónkon, a nyugat bengáli Purpulia kórházban, Amal épp arra várt, hogy a protézisét beállítsák a jó illeszkedés biztosítása érdekében.

A Lepramisszió intézményeiben kivétel nélkül komoly figyelmet fordít a mozgássérült fiatalokra és idősekre, illetve családtagjaikra.

„Megmentettetek minket az éhezéstől! Vizet adtatok nekünk! Nagyon hálásak vagyunk nektek!” – üzeni Prasanti a támogatóknak.

A 13 éves Alina három évvel ezelőtt tudta meg, hogy leprabeteg. Egy évet kellett várnia a kezelésre. Szeretne meggyógyulni és úgy érzi, hogy meg is fog.

Patana története. A 65 éves észak-thaiföldi Patana története jellemzően mutatja be a Lepramisszió átfogó segítségnyújtását.

A 30 éves mianmari Phyo Vai Soe-ról 11 éve , 19 éves korában állapították meg a leprabetegséget a Mawlamyine Keresztény Leprakórházban. Nagyon köszöni a segítséget!