fbpx

Thresia, aki saját maga megbélyegzését győzte le

Thresia édesanyja akkor halt meg, amikor a lány még egészen fiatal volt. Nyolcéves korában diagnosztizálták betegségét. Bár elkezdték gyógyszerezni, lábán mégis kialakultak fekélyek, s ezek akadályozták a járásban.

Leginkább azonban saját maga megbélyegzésétől szenvedett. Nagyon sok leprabetegre vonatkozik ez, mert szégyellik és takargatják betegségüket. Sajnos Thresia sem volt más.

“Az iskolában kisebbrendűségem volt a társaim között. Aztán egyszer abba is hagytam emiatt az iskolát. A barátaim nem beszéltek már velem. Amikor láttam őket, kikerültem. Előre elképzeltem, hogy ők ki fognak zárni maguk közül, ezért közéjük se mentem.”

Thresia életében akkor történt fordulat, amikor a Lepramisszió a hóna alá nyúlt. “Annyi önbizalmat adtak, hogy újra el mertem menni az iskolába. Nagyon bátorítottak, hogy ne féljek! Olyan jó most újra iskolába járni! A szabadidőmben sokat vagyok a barátimmal is. Minden reményemet elveszítettem, a misszió pedig visszaadta.”

Most már Thresia  bátorítja sorstársait. “El akarom mondani a lányoknak, hogy én is olyan voltam, mint ők. Szeretném bátorítani őket, hogy folytassák tanulmányaikat, és ne engedjék, hogy a lepra legyőzze az életüket! Tudom, hogy ez a legyőzött kórokozó már nem tehet tönkre!”

Ez is érdekelheti

Armando története

A mozambiki Armando 59 éves. 2010-ben járvány következtében veszítette el feleségét és három gyermekét. A gyász teljesen összetörte, és mély depresszióba esett.

»

Vasutha története

A KKM (a srí lankai Lepramisszió partnerszervezete) lelkileg, érzelmileg és még sok más módon segítettek bennünket.

»

A nepáli Sita története

Sita 24 éves. Négy évvel ezelőtt állapították meg leprabetegségét. Sokat küzdött a megfelelő ellátásért, mert szülővárosában nincs kórház vagy gyógykezelés.

»

Maria története

Maria a Mozambiki Leprabizottság tagja és az ALEMO szervezet (gyógyult leprabetegek szövetsége) elnöke. Szerepe felbecsülhetetlen.

»