Nagyszülői szárnyak alatt

Anil gyógyulásának története

A tizenkét éves Kristokulamban (India) élő Anilnak nagyon kemény gyerekkora volt. Jelenleg a nagyszüleivel él.

Édesapját a hadsereg vitte el a polgári háború idején. Édesanyja elhagyta a családot, amikor Anil édesapja eltűnt, és beházasodott egy másik családba. Anil rokonai nem tudják, hogy az anya leprabetegség miatt hagyta-e el őket. Anil volt az első diagnosztizált leprabeteg hétévesen, de mindössze tíz hónapos lehetett, amikor anyja elment.

Anil ezért nagyon kötődik a nagyszüleihez, akik életébe fénysugarat csempésznek: úgy nevelték fel Anilt, mintha a saját fiúk lenne. Az unoka apának és anyának hívja őket. Amikor Anil szülei eltűntek, a nagyszülei nagyon tartottak a leprabetegségtől, és Anilt kórházba vitték vizsgálatra. A fiú jelenleg a közeli iskolában tanul, és kedvenc tantárgya a matematika. Felnőttkorában rendőr szeretne lenni. Anil esete tökéletesen illusztrálja, hogyan alakul egy leprabeteg sorsa, ha idejében diagnosztizálják és kezelik a betegségét. Sajnos családjának hányattatott sorsa adott, de nagyszülei gondoskodtak arról, hogy viszonylag kiegyensúlyozott gyerekkora legyen. Sok barátja van, és rendszeresen kriketteznek együtt. A nehéz kezdetek után Anil nagy támogatást kapott a kiépített ivókút révén is. A család megmutatta az újonnan telepített kókusz- és banánfákat, valamint azt, hogy a kutat hogyan állították be a növények öntözésére.

A családnak jelenleg nincs munkája, de a nagyapa vesebetegsége miatt 6000 rupia havi támogatást kapnak az államtól. A férfi elmondta, hogy nagyon hálás mind a nagylelkű állami támogatásért, mind a helyi Lepramisszió segítségéért. Anil szintén megbecsüli a sok segítséget: ő 2018-ig kapott élelmiszercsomagot alultápláltsága miatt, de szerencsére már nem szorul rá. Nagyszerű látni, ahogyan mind ő, mind pedig családja végre talpra állt a kapott segítségnek köszönhetően.

Ez is érdekelheti

Maya és Mamata

Egy boldog újrakezdés története Gillian, az Új-Zélandi Lepramisszió igazgatója hat

»