Egy merész tett a lepra legyőzésére: kedvesség és szeretet

Egy olyan lepra nélküli világról álmodunk, amelyben senkit nem diagnosztizálnak többé leprával vagy senkinek sem kell a betegség stigmáját viselnie, aki beteg. Általában a lepra diagnózisa félelmet és gyűlöletet vált ki a közösségből. Csekélységnek tűnik, de változtathatunk a dolgok menetén azáltal, hogy félelem és gyűlölet helyett szeretettel és kedvességgel reagálunk.

A betegség megélése sok esetben a környezet reakciója miatt elviselhetetlen. A Lepramisszió közel 150 éve küzd a leprabetegség visszaszorítása ellen. Ezalatt az idő alatt rengeteg leprabeteg ember szomorú történetét ismertük meg, akiket félelem és gyűlölet sújtott a betegségük miatt.

Ilyen például Sabita története: “Ma mar képtelen vagyok leírni az állapotomat, de egy dolog biztosan hiányzott: a családom szeretete. Bár együtt voltunk fizikailag, mégis magányosnak éreztem magam, mint egy árva. Ezért sem találom a helyem ma sem.”

Mahendra is hasonló kitaszítottságot élt meg: “Amikor az apám meghallotta a ‘lepra’ szót, eltaszított engem, mondván: Hadd haljon meg – nem éri meg élnie, ha  leprabeteg.”

Fultit egy hideg barlangba száműzték, és a közeli kolostorba járt koldulni élelemért es ruháért: “Amikor egyedül voltam, azt kívántam, bárcsak lenne valaki mellettem, akivel megoszthatnám az érzéseim. Rengeteget sírtam.”

Amar is hasonlóan járt, aki az összes barátját elvesztette, amikor kiderült róla, hogy leprás. Szerencséjére ő is orvosi és baráti segítséget kapott a nepáli Anandaban Kórházban, akárcsak Fulti. Az ottani tanfelügyelő meghallgatta szomorú történetét, és egy ajánlólevelet írt neki, hogy folytathassa a tanulmányait. Jelenleg Amar a leprabetegek ügyének szószólója az ENSZ kötelékében.

A lepra legyőzésében Ön is segíthet!

A leprabetegség miatti diszkrimináció és megbélyegzés legyőzéséhez a kormányzatok és cégek támogatása mellett az Ön kiállása is segítséget jelent. A fenti élettörténetekből kitűnik: a baj szeretettel és kedvességgel enyhíthető lenne. Hány leprabetegség okozta traumától meg tudnánk szabadulni a világon ezzel az egyszerű, de nemes hozzáállással?