fbpx

Amal története

Az első találkozónkon, a nyugat bengáli Purpulia kórházban, Amal szigorú tekintetű, zárkózott volt. Épp arra várt, hogy a protézisét beállítsák a jó illeszkedés biztosítása érdekében.

Amal magányos farmerként dolgozott, amíg leprabeteg nem lett. Majd sok évvel ezelőtt (a leprabetegség szövődményeként) fekélye volt, amely elfertőződött. Csak amputáció révén tudta túlélni a betegséget. Rokonai megsajnálták: ételt is szállítottak neki.

Amal még soha nem látott láb-protézist, ezért el sem tudta képzelni, hogy valaha neki is lehet. Nem volt pénze és közel húsz éve otthon ült, képtelenül arra, hogy elhagyja a házát. Két évvel ezelőtt kapta a műlábát. Amikor arról kérdeztük, mennyiben változtatta meg a mostani életét, merev arckifejezése megszűnt és a szeme felcsillant. Igazán boldognak látszott és élete legnagyszerűbb dolgának nevezte a protézist. Amikor találkoztam vele, el volt ragadtatva, hogy ide-oda járkálhat a városból a faluba, ráadásul még az istentiszteletre is eljuthat. Átformálta az egész életét és boldogabb már nem is lehetne ezzel az új szabadságával.

Ez is érdekelheti

Armando története

A mozambiki Armando 59 éves. 2010-ben járvány következtében veszítette el feleségét és három gyermekét. A gyász teljesen összetörte, és mély depresszióba esett.

»

Vasutha története

A KKM (a srí lankai Lepramisszió partnerszervezete) lelkileg, érzelmileg és még sok más módon segítettek bennünket.

»

A nepáli Sita története

Sita 24 éves. Négy évvel ezelőtt állapították meg leprabetegségét. Sokat küzdött a megfelelő ellátásért, mert szülővárosában nincs kórház vagy gyógykezelés.

»

Maria története

Maria a Mozambiki Leprabizottság tagja és az ALEMO szervezet (gyógyult leprabetegek szövetsége) elnöke. Szerepe felbecsülhetetlen.

»