Dijan

Adakozom
Vissza a történetekhez
A képeslapon látható hétéves kis Dijan kétségbeesett tekintetén látszik: őt az életnek legmélyebb gondjai nyomasztják már hétévesen is!

Tavaly megégette kezét, de nem érzett semmi fájdalmat. Ez volt az árulkodó jel arról, hogy Dijan – édesapjához hasonlóan – leprafertőzött! A kisfiú bánatával, félelmeivel nem tudott édesanyjához bújni, mert ő már 2 éve nem él. Az apja a távoli városban dolgozik, hogy eltartsa kettőjüket, meg a Dijant gondozó nagymamát.

Dijan pontosan tudta: mit jelent az első jel, illetve a kezén, karján, arcán árulkodó foltok! Tudja azt is, hogy a leprabetegségnek nem is a testi része a legszörnyűbb, hiszen apját már meggyógyították. Hanem a lelki: hogy csúfolni fogják, elkerülik, megbélyegzik, és végképp magára marad.

Csodával határos módon Dijan eljutott a kalkuttai Premananda lepramissziós kórházba, ahol már kapja is a szükséges segítséget, mellé sok szeretetet, figyelmet, gondoskodást. Kis élete sínre került ezzel.

Társai azonban még sínylődnek és segítségre várnak, hiszen minden 10. percben egy gyermekről állapítják meg a Földön valahol, hogy leprás!

Hírlevél