fbpx

Jogaiktól megfosztott gyermekek

Prasanti és Ranil története

Srí Lanka, Sina Urani falu, Batticloa közelében. Az édesanya, Prasanti 30 éves, kisfia, Ranil pedig 4. Az asszony testvérével és szüleivel élnek együtt, mivel saját lakásra nem telik. Prasantiról 2018-ban állapították meg a leprabetegséget, és ugyanakkor a kisfiúról is. Prasantinak azelőtt fogalma sem volt a lepráról, azt gondolta, hogy valami más betegsége van. Családtagjai viszont annál többet tudtak róla, mivel az édesanyja rokonságában számos leprabeteg élt.

Prasanti orra és szája megbénult, testén több, érzéketlen folt is megjelent.Nagyon jól tette, hogy elhatározta : elmegy orvoshoz ! Miután megállapításra került mindkettőjük esetében, hogy leprafertőzöttek, Prasanti nagyon elkeseredett és nagyon félt. Tudta, hogy a leprához milyen megbélyegzés és kirekesztés társul a közösségükben ! Rettegni kezdett maga és gyermeke miatt. Korábban csak meg-megszédült, hányt néha. De amióta ismert lett a diagnózis, azóta elfordulnak tőle, a buszon eltávolodnak mellőle, félnek tőle. Így nem is használja a tömegközlekedést a megbélyegzés miatti félelmében. Férje mellette áll, de mivel távol dolgozik, Prasanti sokat van egyedül.

Elmeséli, hogy most már valamivel könnyebb, de kezdetben nagyon nehéz volt megbirkózni a kirekesztéssel.

Amikor kisfiáról is kiderült a leprabetegség, ő még csak 3 éves volt! Nem lehetett óvodába küldeni a megbélyegzés miatt. Az óvoda fel sem vette volna! Prasanti elmondja, hogy az egészségügyi szervek sokkal több felvilágosítást kellene, hogy adjanak a lakosságnak. A gyermek kirekesztése és megbélyegzése a legkönyörtelenebb dolog! Megfosztják attól, ami alapvetően jár neki: a játék, tanulás, boldogulás, gondtalan növekedés jogától.

A kis Ranil arcán és lábán vannak fertőzési foltok. Prasanti rendszeresen ellenőrzi a gyermek végtagjainak mozgását is, hogy ne alakuljon ki maradandó idegkárosodás.

Prasantinak egy másik gyermeke is van, aki átesett a leprológiai szűrővizsgálaton. Az anya nagyon fél, nehogy megfertőződjön. Ezért a kis Ranilnak külön edényei vannak (noha ez nem lenne indokolt! A szerk.) A kis család tápláló tartós élelmiszereket is kapott a lepraszervezettől. „Megmentettetek minket az éhezéstől! Vizet adtatok nekünk! Nagyon hálásak vagyunk nektek!” – üzeni Prasanti a támogatóknak.

Ez is érdekelheti

Momen története

Momen, ez a bátor és eltökélt lélek 9 éves volt még, amikor leprával diagnosztizálták. Momen a kitartó reménységnek az élő példája!

»

Elisa története

Elkötelezett önkénteseinknek köszönhetően folytathatjuk az Elisa-hoz hasonló gyermekek diagnosztizálását, és azon dolgozunk, hogy a fertőzés gyakorisága „nulla” legyen.

»

Asi története

Asi története a bátorságnak és az álmok szertefoszlásának keveréke. Asinak és hasonló sorsú társainak is boldog jövőt biztosíthatunk!

»

Raja története

„Félelmekkel és remegő szívvel éltem.” Ezek voltak a 16 éves srí lankai Raja szavai, akinek szüleivel együtt 2017-ben kellett szembesülnie a leprabetegséggel.

»