Egy leprabeteg üzenete

Adakozom
Vissza a történetekhez

Issa Harunát 10 éves korában diagnosztizálták leprával. Most azt mondja el, hogy milyen bánásmódot tapasztalt meg tőlünk, és hogyan látják a leprabetegek önmagukat.

Leprával felnőni nagyon fájdalmas emlék maradt Issa számára

Issa Niger Köztársaság Danja településén nőtt fel. 10 éves korában foltokat vett észre a karján. Ekkor diagnosztizálták betegségét. Számára nehéz feladat volt a rendszeres gyógyszerszedés.

„Amikor a nyári szünet után visszamentem az iskolába, vettem észre, hogy görbülnek az ujjaim. Amikor a társaim előtt is kiderült, hogy az ujjaim meggörbültek, nem jöttek a közelembe sem.

Amikor ebédszünetben odamentem a fiúkhoz, elfordultak tőlem. Senki nem akart a közelembe sem jönni vagy mellém ülni. Az étkezdében, tudtam, mindig én leszek az utolsó, akinek odaadják az ebédet. Mindenki félt, hogy megérintem a poharakat vagy tányérokat.

Ez a bánásmód elvette a kedvemet a tanulástól. Van egy afrikai mondás: Ha zsiráf vagy, nem tudsz meglenni a birkák között.”

Issa elhagyta az iskolát és különféle megélhetéseket keresett: de mindegyik próbálkozásában átélte a megalázást, kirekesztést. Később megnősült. Az asszony nem volt leprabeteg. Egy napon Yohanna, a Lepramisszió munkatársa kereste fel és beszélt neki missziónk szolgálatáról. Ugyancsak bemutatta nekik az IDEA szervezetet is (gyógyult leprabetegek szövetsége). Ma már Issa ennek a szövetségnek az elnöke.

Issa üzenete az egészségesekhez

„Szeretném, ha a hozzáállásukat megváltoztatnák a leprabetegek irányában! Szeretném, ha belátnák: a lepra egy a sokféle betegség közül, gyógyítható és elkerülhető!

Nem szabad, hogy a leprabetegek félelmekben és alaptalan megbántásban részesüljenek!

Fogadják el a leprabetegeket, akik éppen olyan emberek, mint bárki más! Ezért harcolok a nigeri IDEA szervezet elnökeként is!”

Issa üzenete a leprabetegekhez

„A leprabetegeknek azt üzenem, hogy keressék a gyógyulást, mert ez a dolguk! Vigyázzanak a testükre, tartsák sebeiket tisztán! Ha így tesznek, elkerülhetik a maradandó károsodásokat!

Figyeljenek a körülöttük élőkre is: családtagjaikra, korábbi munkatársaikra! Vegyék észre másokon is a lepra jeleit, és bátorítsák őket a gyógyszeres kezelésre!

Valamint: emeljék fel bátran hangjukat és osszák meg történeteiket! Amikor elmondjuk, akkor másokat is felbátorítunk sorsa megosztására, és így bátor hangunk segít ennek a szörnyű betegségnek a felszámolásában!”

Hírlevél