Samir története

Adakozom
Vissza a történetekhez

Child in Sugra's class
A kis Samir zokogásban tör ki: “Nem akarok olyan lenni, mint a nagybátyám!”
De miért nem akar ez a kisfiú a nagybátyjához hasonlítani?

Kis szíve csupa félelem és rettegés. Samir szüleivel és nagybátyjával együtt egy kis leprafaluban él. Az édesapa és nagybácsi voltak korábban leprabetegek. Már meggyógyultak, azonban a nagybácsi kezén maradandó nyomokat hagyott a betegség. A kis család Samir édesapjának szerény keresetéből él.
Az elmúlt négy hónapban a kisfiú ijesztő jeleket érzett: mintha ujjai végével nem érezne fájdalmat… A nagybácsi volt az, aki felismerte: ezek a leprabetegség jelei!
“Nem akarok olyan lenni, mint a nagybátyám!” – sírja Samir, és félelme ellenére ez nagyon jó jel mégis. Mert út ahhoz, hogy meggyógyuljon!
Szülei, nagybátyja már tudják: nem a betegség felfedésétől kell félni, hanem a maradandó károsodásoktól! Ezért mihamarabb orvoshoz vitték Samirt, aki azonnal megkapta a szükséges gyógyszereket. Néhány hónap múltán szervezetéből kitisztul minden fertőzés, és soha senki nem fogja megtudni: Samirt valaha megfertőzte a leprabetegség kórokozója!

A Lepramisszió minden lehetséges módon segít a betegeknek: gyógyítással, felvilágosítással, bátorítással, egészségneveléssel. Azt szeretnénk, ha minél több kisgyermek és felnőtt az első jelek észrevételekor bátran fordulna orvoshoz!

Legyen segítségünkre ebben! Minden adomány segít, és azt hálásan fogadjuk!

Samir sírása így fordította jóra egész további életét!

Hírlevél