fbpx

Parbati Bista

“Nyolc évvel ezelőtt állapították meg a leprabetegségemet. Akkor kezdtem gyanút fogni, amikor a bőrömön foltok jelentek meg és a kezem elgyengült. Rettegtem ezektől a jelektől. Mivel egy eldugott kis faluban lakunk, az emberek kiközösítettek maguk közül. Sőt, a bátyámat rá tudták venni arra, hogy tagadjon meg! Azt mondták, hogy tovább nem maradhatok otthon. Minden tárgyat, a tányéromat is, elkülönítették a többiekétől.

Most nagyon boldog vagyok. Nyolc éven át nem tudtam járni. Most annak örülök, hogy megtanultam járni! A műtét előtt csak kúsztam-másztam a térdeimen.

Az életem drámaian átalakult. Amikor először érkeztem Anandabanba, nagyon jó ellátásban volt részem. Megtanítottak írni és olvasni is. A kórház támogatásával később egy kis üzletet tudtam nyitni. Teljesen más lett az életem. A saját lábamon állva, meg tudok élni. Nagyon boldog vagyok.

Mindazoknak, akik segítettek rajtam, ezúton is szeretném megköszönni a jóságukat. Áldást kérek rájuk. Köszönöm szépen!” – osztotta meg röviden a nepáli Parbati Bista az élettörténetét.

Parbati apja egy éve halt meg. A bátyja pillantnyilag más országban él most. Unokahúgaival és unokaöccseivel nem találkozik. Kis üzlete jól működik.

Ez is érdekelheti

Árkon, bokron

Árkon, bokron, hegyen, völgyön, folyón, szakadékon át vezet kongói munkatársaink útja az általunk támogatott lepraszűrő-program végzése során.

»

Ramavati biztató története

Ramavati az egyik indiai önsegítő csoportunknak a tagja. A csoport összejövetelein munkatársaink megtanítják őket saját érdekeik képviseletére.

»

Rendszeres segítség

A falunkban és a környéken nagyon erős volt a leprabetegek iránti ellenszenv. A Lepramisszió munkatársai a rendszeres segítséggel ezt megváltoztatták.

»